|
Üdvözlök mindenkit, aki betért hozzám egy kis képnézegetésre! "Festő nem vagy szónok, fess tehát, és fogd be a szád!", mondta Salvador Dalí, és igaza volt. Így hát inkább a képeim beszéljenek helyettem, és én arra buzdítalak, hogy ha valamelyik megtetszett, írj bátran! (A bal oldalon található üzenődobozba, vagy az arpifest@gmail.com címre.)
Szívesen segítek lakberendezési tanácsokkal (hova milyen festmény illik), alkothatunk közösen is; írd le dédelgetett álmaidat és én valóra váltom őket.
Ha élőben is szeretnéd látni e képeket, megteheted Székesfehérváron, a Kossuth utca 3 szám alatti Árpikép Galériában. (Kovács-féle zenélő órától jobbra.)
Jó nézelődést és álmodozást kívánok!
Sok-sok szeretettel,
Kovács Árpád festőművész Fejér megyei Príma Primissima díj 2011 Ezúton is szeretném megköszönni minden kedves ismerősömnek, barátomnak a támogatást! A Príma díj egy részét a Vigyázó Kéz Gyermekvédelmi Egyesület javára ajánlottam, hogy tehetséges állami gondozott gyermekeket támogassanak belőle. Mindenkinek ajánlom az egyesület honlapját!
www.vigyazokez.hu
Életrajz Székesfehérváron születtem 1967-ben. Itt jártam általános iskolába (Ybl, és „Vorosilovgrád ltp”-i,). Játékos beállítottságom a szabad alkotás felé orientált, így Budapestre kerültem a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolába, mely ekkor olyan volt, mint Roxfort: egységes világ, ami a varázslásról szól. Az iskola 250 éves épülete, a kollégium, a tanárok és a diákok – minden – azt az üzenetet hordozta számunkra, hogy miként lehet a bennünk lévő játszó, alkotó szellemet előhívni, hogy aztán csuda dolgokat vihessen véghez. Érettségi felé közeledve még mindig nem tudtam eldönteni, hogy ennek a színes világnak melyik tartományában próbáljam ki magam. Jelentkeztem a Magyar Iparművészeti Főiskolára, s itt végeztem az alapképzést. (1986). A formatervezői stúdiumok közben éreztem, hogy az emberi érzelmek kifejezésének igénye erősebb bennem annál, amit egy konyhai robotgép megtervezésébe bele tudok sűríteni, ezért megkerestem Gerzson Pál festőművészt, a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanárát, aki segített az átjelentkezésben, s növendékévé fogadott. Instrukcióiból, a szabad, tiszta színfoltokból való tudatos formálást tanultam meg. Kokas Ignác képeiből az ösztönös érzelmek, energiák festészet által történő felszabadításának módját, Patai Lászlótól a geometria, az anatómia és az emberábrázolás klasszikus módszereit sajátíthattam el. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán 1991-ben végeztem, és az akkori diplomám még automatikusan a tanári végzettséget is magában foglalta. Szerencsémre ebben az évben indult a Tóparti Gimnáziumban a művészeti képzés, így azóta is - tanárként folytathatom azt, amit diákként műveltem.
A festészet terén szerzett tudás átadásának csak akkor van értelme, ha olyan tanítványokkal foglalkozhat az ember, akik szívvel-lélekkel dolgoznak, és nem csak azért választották a művészeti pályát, mert nem találtak jobbat. Gyerekként sokszor figyeltem nagypapámat, - aki kádármester volt – amikor fával dolgozott. Ahogy a szerszámokat megfogta, használta, és aztán a helyükre tette, az nem munka volt csupán, hanem szertartás. A mesterségnek ez a szeretete és tisztelete az, ami a múltból leszűrődött, és amíg élek, szeretném ezt megőrizni, s ha lehet tovább adni. Tanítványaimnak szeretném megmutatni azt, hogy az ecset és a festék csak egy a sok ajtó közül, amik e világ izgalmasabb, érdekesebb tartományaiba vezetnek, de az alkotó elme a kulcs, ami nyitja ezeket az ajtókat.
Alapító tagja vagyok a Vigyázó Kéz Gyermekvédelmi Egyesületnek (1999), mely állami gondozott gyermekekkel foglalkozik.
Tagja vagyok még: a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a
Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének, és a
Székesfehérvári Művészek Társaságának.
Díjak 1984 Domanovszky díj
1994Székesfehérvári Művészeti Tárlat, Székesfehérvár város díja
1996Millecentenáriumi Tárlat, Pelikán Galéria, Székesfehérvár, a Székesfehérvári Művészek Társaságának díja
2011 Príma díj
|
"Ízig-vérig festői világot látunk; színek, fények és árnyékok vibráló gazdagságát. A frissen (Bernáth Aurél szerint "ropogósan") festett látványizgalmak mégis a szépség és harmónia benyomását keltik, akár tájképekről, akár figurális ábrázolásról légyen szó."
Péntek Imre
Fejér Megyei Hírlap
"Kovács Árpád a lírai elgondolkoztató, a csendből kinövő, bensőséges témákat (vízpart, táj) kedveli, kerüli az érzelmek viharzását, mélyre merülve éli meg a másik, karnyújtásnyi világot, felhozza, ami számára lényeges: az egyedüllét meghittségét."
Vas Z. Zsolt
Fehérvári Hét
"Kovács Árpád
művészeti törekvései bizonyos tekintetben konzervatívabb: távol áll tőle a posztmodern (vagy neoavantgard) ami a legtöbb nemzedéktársát annyira vonzza. Azt a bizonyos Cezanne-i természet után való szerkesztés elvét gyakorolja, amely a végtelennek egy véges modelljét igyekszik megragadni."
"[...] nem vész el az alakzatok és formációk kusza szövevényébe: határozottan törekszik a festői rendteremtés új lehetőségeit kutatni, keresni."
Sobor Antal
Fehérvári Hét
"Tanítani és alkotni. Gyönyörű kettőség ez, és jó, hogy egyeseknek megadatik. Persze úgy adatik meg, hogy közben heroikusan küzdenek érte. Nem a panasz a szokásos gesztusok, hanem a cselekvés. A cselekvés, ami nélkül a létezés csonka és féloldalas. Persze tudjuk, hogy a művészet cselekvést is jelent. Ennek lehetünk tanúi Kovács Árpád festészetében."
"Kortársai között megtaláljuk a tradicionális tájképfestőket éppúgy, mint a legkísérletezőbb moderneket. És mintha ez a fiatalember ötvözni szeretné a hagyományt és a kísérletet. S mindezt a lehető legnagyobb következetességgel."
Bakonyi István Fehérvári Hét
|
